Az Art Brut-ról már
írtam régebben, de te mégse jöttél el megnézni őket élőben, tisztelet a kivételnek (szia kivétel, ugye, hogy jó volt?), mert bele van rögzülve a fejedbe az a populáris sztereotípia, hogy ha valami punk akkor azt inkább csak kellő távolságból. Butaság. Nem tudod, hogy miről maradtál le. Ezért én most szépen elmondom neked. Szóval az úgy kezdődött, hogy összesen vagy huszan ácsorogtunk a színpad előtt, mert a többieknek fontosabb dolguk is akadt, mint meghallgatni az év koncertjét, megértem ezt persze, nem születhet mindenki kiváló zenei ízléssel és ez később is nehezen fejlődik csak ki, mentségükre legyen mondva, hogy Quimby is volt egy fél órával elcsúsztatva a másik színpadon. Tehát ott ácsorogtunk békésen, amikor egyszer csak feltűnt Eddie Argos zsíruborka alkatával, egy barna-fehér-kék-zöld-piros-rózsaszín csíkos pulóverben olyan vizuális disszonanciát keltve, hogy még a digitális fényképezőgépek is megmakacsolták magukat, amikor arra akarták rávenni őket, hogy rögzítsék ezt a pillanatot az örökkévalóságnak, és aztán elkezdődött a koncert, és jó volt nagyon, illetve nem nagyon, hanem nagyonnagyonnagyon, szólt a punk rock, volt Emily Kane, meg minden, tombolás, őrjöngés, ott volt élőben ez a döbbenetesen idióta punk zene, ott csinálták az orrunk előtt, az "énekes" "énekelt", a gitárosok vokáloztak (ééérted, egy punk bandában a gitárosok vokáloztak, hát hihetetlen) és zene szólt, nem pedig ricsaj, rendes igazi punk zene, nagyon. Ennyire exklúzív koncertélményem Dresch Quartet-en szokott lenni ahol is szintén huszadmagammal hallgatok teljesen egyedülálló, világszinvonalú zenét, csak az más műfaj ugye. De vissza Sopronba, azt még el kell mondanom, mert Eddie is köbö tizenhétszer elmondta, nyilván a későn érkezők miatt, hogy a gitáros Jasper Future-nek aznap volt a szülinapja, ezért el kellett neki énekelni a hepibörzdéjt, nyilván el tudod képzelni, hogy ez egy punk koncerten milyen. Nem, nyilván nem tudod elképzelni, csak vicceltem. Aztán a zsíruborka szépen átmászott a korláton, meg a biztonságiőrön, bele a közönségbe, a stáb meg kétségbeesetten próbálta ellátni elég kábellel a mikrofonját, mert úgy akart énekelni, hogy közben a saját koncertjét nézi velünk és felemelt kézzel ugrál, mintha közben ott lenne a színpadon. És akkor következett a
We formed a band, ami arról szól, hogy nézd már, hát mi csináltunk egy együttest, gondoltad volna-e, és akkor szépen visszamászott a színpadra, hogy ezt "elénekelje", és közben körbe-körbe forgott és integetett, mintha a megy-a-gőzős-megy-a-gőzös-kanizsára lett volna műsoron, pedig nem, hanem pusztulat jó punk zene szólt, de mit lehet tenni, ha egyszer ennyire örült neki, hogy képzeljük, hát ők tényleg csináltak egy együttest. És mi is örültünk ennek, bizony.
Még tudnék írni hosszan, de nem teszem, mert úgy sem tudnám visszaadni azt, ami ott volt, kihagytad, így jártál, nézegesd csak a
képeket.
