zenekar nőben is. Úgy hívják, hogy Katie Tunstall, de a Katie-t általában KT-nek írja. Tuti, hogy hallottad már, legfeljebb azt nem tudtad, hogy egyedül adja ki az összes hangot, mert ezt elég nehéz elhinni. Hogy megbizonyosodj róla, itt a videó:
Nem rossz, ugye? De itt még nincs vége, csináltak ebből rendes videoklipet is. Nincs benne semmi különös, szinte ugyanaz, mint az előző, csak nem looppal, hanem rendesen fölvéve külön minden szólamot. Mégis olyan jó, hogy nem tudom nem berakni ide, ezért aztán berakom.
Jól van, nem alibiblogolok tovább, itt van egy rendes bejegyzés. A rendes bejegyzés egy olyan emberről szól, aki, ha hajóra száll, azonnal tengeribeteg lesz és hányni kezd. Ezt az embert el is nevezik ezért Seasick Steve-nek. Gondolj bele, mennyit kell hányni ahhoz, hogy az emberre egy ilyen becenév ragadjon! De hagyjuk is a hányást, hiszen nem ez az érdekes. Nézd végig inkább ezt a videót:
Na, hát ez az érdekes. Illetve az az érdekes, hogy ez a Seasick Steve egyszer kapott egy barátjától egy gitárt, amit a barátja egy roncstelepen vett, nagyon ramaty állapotban, és hát csak három húr volt meg rajta a hatból. Seasick Steve nem esett kétségbe, hanem felrakott rá ragasztószalaggal egy pickup-ot, és elkezdett rajta bluest játszani. Ezt láttad az előző videón. Nem vetted észre, hogy hiányzik három húr? A hangzásból nem hiányzott? Hát nem. Nézd meg nyugodtan mégegyszer, hogy elhidd. Igen, ez a pasas egy zseniális blues zenész. Nem kevés neki a három húr. Sőt. Miután kijátszotta magát a hármon, történik valami mégfurább. Egy másik elmés barátja fog egy deszkát, felfeszít rá egy azaz 1 darab húrt némi ragasztó, egy konzervdoboz és egy botocska segítségével, és odaadja Seasick Stevenek ajándékba. Steve elkezd azon is bluest játszani. Na ez látható itt. (2:45 után nem érdemes nézni, mert az alkohol akkor veszi át a vezérlést, és az egész egy csúnya kakofóniába torkollik. De addig azért ott van a szeren, ugye?)
Amit a bácsiról még tudni kell, hogy Janis Joplin és Curt Cobain zenésztársa és barátja volt, játszott mindenféle zenekarokban és mindenféle helyeken a kocsmáktól és a koncerttermektől a stúdiókig és gigafesztiválokig, aztán Párizsba ment, ahol abból élt, hogy a metróban zenélt. A metró az itt nem egy világhírű szórakozóhely neve, hanem a földalatti. Utána Norvégiába költözött, és megcsinálta első önálló lemezét.
- Igazából nem a sütéssel van bajom, hanem a sütéshez vezető utat nem szeretem - mondta a titkosügynök.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert a sütéshez vezető út narancssárga és fáradságos.
2009. november 1., vasárnap
Az van, hogy annyira jó nemdohányzónak lenni, hogy azt el se lehet mondani. Sőt, ilyenkor esténként már túl jó is. Lehetne egy kicsit kevésbé jó. Na mindegy.
Na itt az új sablon. Tetszik? Nekem igen. Feladtam a kézi HTML gyártással kapcsolatosan dédelgetett illúzióimat, nem fogom magam rávenni erre mostanság, úgyhogy letöltöttem nektek ezt. Még majd jön ide sok cucc amúgy, linkek, meg minden.
