Jól van, nem alibiblogolok tovább, itt van egy rendes bejegyzés. A rendes bejegyzés egy olyan emberről szól, aki, ha hajóra száll, azonnal tengeribeteg lesz és hányni kezd. Ezt az embert el is nevezik ezért Seasick Steve-nek. Gondolj bele, mennyit kell hányni ahhoz, hogy az emberre egy ilyen becenév ragadjon! De hagyjuk is a hányást, hiszen nem ez az érdekes. Nézd végig inkább ezt a videót:
Na, hát ez az érdekes. Illetve az az érdekes, hogy ez a Seasick Steve egyszer kapott egy barátjától egy gitárt, amit a barátja egy roncstelepen vett, nagyon ramaty állapotban, és hát csak három húr volt meg rajta a hatból. Seasick Steve nem esett kétségbe, hanem felrakott rá ragasztószalaggal egy pickup-ot, és elkezdett rajta bluest játszani. Ezt láttad az előző videón. Nem vetted észre, hogy hiányzik három húr? A hangzásból nem hiányzott? Hát nem. Nézd meg nyugodtan mégegyszer, hogy elhidd. Igen, ez a pasas egy zseniális blues zenész. Nem kevés neki a három húr. Sőt. Miután kijátszotta magát a hármon, történik valami mégfurább. Egy másik elmés barátja fog egy deszkát, felfeszít rá egy azaz 1 darab húrt némi ragasztó, egy konzervdoboz és egy botocska segítségével, és odaadja Seasick Stevenek ajándékba. Steve elkezd azon is bluest játszani. Na ez látható itt. (2:45 után nem érdemes nézni, mert az alkohol akkor veszi át a vezérlést, és az egész egy csúnya kakofóniába torkollik. De addig azért ott van a szeren, ugye?)
Amit a bácsiról még tudni kell, hogy Janis Joplin és Curt Cobain zenésztársa és barátja volt, játszott mindenféle zenekarokban és mindenféle helyeken a kocsmáktól és a koncerttermektől a stúdiókig és gigafesztiválokig, aztán Párizsba ment, ahol abból élt, hogy a metróban zenélt. A metró az itt nem egy világhírű szórakozóhely neve, hanem a földalatti. Utána Norvégiába költözött, és megcsinálta első önálló lemezét.
Zavarba ejtő ez az egész.
Alkalmatlan eszközökön elkövetett bluescselekmény.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése