Jaj, a címet meg elfelejtettem

Jelen poszt egy megemlékezés. Nagyon kasa egyébként, hogy kitaláltam, hogy hogyan lehet a jútyúbot zenelejátszónak használni, és így nem kell bámulni a hülye képeket, amiket videoklip hiányában odatesznek a júzerek, amikor feltöltik a cuccot. MP3-at megosztani illegális. Na de hát ez videó, igaz? Jól van, leszállok a szerzői jogról, pedig az is megérne egy külön posztot, hogy hogyan gondolják azt a médiabirodalmak, hogy a 21. században CD-ket adnak el zenék helyett, mármint hogy a hordozót fizettetik meg veled és nem a tartalmat, mindezt úgy, hogy a telefonod, a számítógéped, a DVD lejátszód, a mikrohifid és lassan már a vécépapírtartód is képes lesz digitálisan tárolt zene lejátszására. Most szerintem használd a számítógépedet. (Ha esetleg mégis úgy döntesz, hogy az alábbi zeneszámot a vécépapírtartóddal fogod lejátszani, akkor kérlek, hogy az eseményt dokumentáld fényképekkel, és feltétlenül küldd el nekem e-mailben! Köszönöm.)



Biztos emlékszel, volt az a pár poszt a múltkor a rockabilly-környéki zenei stílusokról, akkor akadtam a Horrorpops-ra, és hát megtetszett. Nem gondoltam volna, hogy így járok, de az történt, hogy beszereztem tőlük 3 albumot, és azokat szoktam hallgatni a kocsiban, nagyon hangosan. Tudom, kicsit gáz. De ez semmi ahhoz képest, hogy a titkosügynök, hallgatván kedvenc számát (azaz ezt itt, amit te is éppen hallgatsz, aminek az a címe, hogy Walk Like a Zombie), tapsikolt örömében, mint egy kisgyerek, és azt mondta, hogy ugye érzem én is azt az örömet és vidámságot, amit ez a zene áraszt, és mivel a titkosügynök angol szakfordító is civilben, tehát érti a szöveget, engem egy kissé kirázott a hideg. A Horrorpops egy dán zenekar egyébként, így mintegy Hamlet eszmei leszármazottja is lehetne, bár a fő szerep itt a lányoké, nevesül Patricia Day dominálja a színpadot nagybőgőjével, gonoszul rafinált énekhangjával és vérengző végzetasszonya kinézetével, ezt kiegészítendő pedig két velejéig romlott go-go görl rázza magát, durván. Amikor pedig a teljesen elmebeteg Necroman begitároz és bevokáloz, mintegy a lányok alá, na az kész. Ráadásul az egész zenei világuk nagyon változatos. Az alant következő szám például olyan, mint komoly mentális problémákkal küszködő fiatalok házibulija a hatvanas években, ami nagyon bedurvul, amikor többüket váratlanul megszállja az ördög.

The Horrorpops - Ghouls

Ez a poszt eredetileg egy régi, piros telefonfülkéről akart szólni, amit Angliában közkönyvtárként használnak, de sajnos elkanyarodott a témától. Jut eszembe, angol sörre vágyom. Nem tudja valaki, hol csapolnak olyant itt a közelben?

Aztán itt van ez is, aminek az a címe, hogy Psychobitches outta Hell.



Jól van, abbahagyom, nem teszem be ide az összes fellelhető izét, van nekem más dolgom is. Egyébként pedig nyugi, az új sablon nincs már messze.