Ha azt gondolod, hogy az utak nem intelligensek, súlyosan alábecsülöd őket. Ezt a hibát egyszer már elkövette egy Arthur Dent nevű fickó az egerekkel kapcsolatban, emlékezz, annak sem lett jó vége. Jobb, ha most szépen tisztába tesszük tehát ezt a dolgot az utakkal.
Az utak - mint az köztudott - aszfalt alapú létformák, amik (vagy inkább akik, de erről majd később) magukhoz csalogatják a velük szimbiózisban élő emberi fajt, hogy azok elősegítsék a szaporodásukat. Ezt onnan lehet könnyen észrevenni, hogy az utak közelében sokkal több egyede található meg az emberi populációnak, mint az utaktól távol.
Szimbióták.
Az emberi faj elősegíti az utak szaporodását.
Az utak fejlődése az ösvényekkel kezdődött, amik az emlősökből alakultak ki az evolúció során. Az emlősök felismerték, hogy adott A és B pont összeköthető egy egyenessel és ezen az egyenesen haladva lehet a leggyorsabban eljutni A-ból B-be. A felismerést átültették a gyakorlatba, aminek az lett az eredménye, hogy bizonyos népszerű pontok között sok emlős haladt ugyanazon a nyomvonalon, és kialakultak az első ösvények. Az ösvények tehát az emlősök intelligenciájának esszenciájából jöttek létre, következésképpen az evolúció egy új, az emlősökénél magasabb szintjét képviselik. (Most felmerülhet benned a kérdés, hogy vajon a hüllők miért nem hoztak létre ösvényeket? A válasz egyszerű: a hüllők ostobák. Erről magad is megbizonyosodhatsz, ha van például egy ékszerteknősöd. Azt a kérdést is felteheted persze, hogy a halak vagy a madarak miért nem hoztak létre ösvényeket, viszont ebben az esetben te egy hüllő vagy, és jobban teszed, ha most rögtön feladod eme bejegyzés elolvasására tett, genetikailag kudarcra ítélt kísérletedet.)
Vadon élő fiatal ösvény. Egyenetlen vonalvezetése
az utak fejlődésének korai szakaszára jellemző.
Az utak evolúciójának következő állomását a rendszeresen karbantartott földutak jelentették. Ezek úgy alakultak ki, hogy az utak kifejlesztették az orvostudományt, és a természeti erők degradáló hatásából eredő betegségeik gyógyítására a természetben nagy számban szabadon előforduló embereket használták fel. A következő lépés a kővel kirakott utak megjelenése volt, míg végül elnyerték mai formájukat: létrejöttek az aszfaltutak. Ezek olyan fejlettségi szintnek felelnek meg, mintha az emberek genetikai úton módosítanák a saját testüket, hogy ellenállóbbak legyenek a betegségekkel és az öregedéssel szemben, sőt képessé váljanak az örök életre. Beláthatjuk tehát, hogy az utak az embereknél lényegesen fejlettebb létformák, technológiájuk pedig messze meghaladja az emberek által alkalmazottak színvonalát.
Kifejlett aszfaltút. Szélessége 3-25m, hosszúsága
akár a többszáz kilométert is elérheti.
Az utak alapvetően domináns lények. Nem dolgoznak, a szükséges feladatokat az emberekkel végeztetik el. Uralkodásuk mindazonáltal egyáltalán nem autokratikus és elnyomó, az embereknek munkájukért cserébe előnyöket biztosítanak, katalizálják a fejlődésüket. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy nem oldják meg teljesen az emberek közlekedését, csak elősegítik azt, így motiválják őket a saját technológiájuk fejlesztésére. Az emberek - nem meglepő módon - isteneknek tekintik az utakat, a közlekedést ezért vallásos buzgalommal gyakorolják. Az alábbi bejátszáson egy zenés szertartás részeként éppen szakrális tűzáldozatot mutatnak be az utak leghatalmasabbika, az autópálya tiszteletére.
Az utak tulajdonságai és földrajzi elhelyezkedésük között bizonyos összefüggések mutathatóak ki, bár ezek okát egyelőre nem sikerült pontosan feltárni. Ennek illusztrálására nézzük meg a magyarországi utak esetét. Az intelligencia az elme elemző és megkülönböztető képessége. Mértékének jellemzője, hogy az adott egyed milyen gyorsan képes céljai elérésére. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a magyar utak vagy kevésbé intelligensek nyugat-európai társaiknál, vagy egyfajta dekadens hajlamuknak köszönhetően nem céljuk a szaporodás. Mindkét eshetőség sajnálatos.
Egészségi állapotát elhanyagoló, dekadens magyar út.
mindig is szerettem. Nem, nem csak az Ikea miatt, bár lássuk be, az újratölthető kávéspohár intézménye önmagában is adhatna erre okot. A nyelvük miatt is kedvelem őket. Itt van például ennek a vámpíros filmnek a címe: Låt den rätte komma in. Mintha egy dal refrénje lenne. Meg itt a surströmming, hát nem olyan a neve, mint egy melegvízű tavai miatt közkedvelt északi fürdőhelyé, ahol a hóesésben is gőzbe burkolózva adhatjuk át magunkat az ellazulásnak? Pedig egyáltalán nem az. A surströmming egy veszélyes halkonzerv, egyes légitársaságok egyenesen terrorista fenyegetésnek vélik. De térjünk vissza a filmre. Az angol címe Let the Right One In. A magyar címe Engedj be. Nem olyan vámpíros film, mint amilyenek a vámpíros filmek szoktak lenni. Ez egy dokumentarista játékfilm egy 12 évesnek látszó vámpír lány és egy valóban 12 éves fiú kapcsolatáról. Az egészben az a legszörnyűbb, hogy sokszor teljesen valószerű. Nem az van, hogy ülsz a moziban és kívülről nézed a filmet, hiszen vámpírok nincsenek, hogyan is érinthetne ez téged, hanem az van, hogy belül vagy a történetben és elhiszed. Vannak benne gyomorforgató dolgok. Meg vannak benne kedvesen ügyetlen dolgok is. Mindez egymás mellett. Az egyik percben még a tejszőke Oscar orra folyik a mászóka előtt premier plánban, a másikban meg egy savtól félig lukacsosra mart fejben gyönyörködhetünk. Ráadásul a hagyományos mosóporokkal vámpíros filmekkel szemben itt nincs pozitív főhős, aki rendet tesz, sőt, igazából nincs egyetlen normális ember sem, mindenki sérült, ki így, ki úgy. És közben olyan valószerűek. Olyan valószerű ez az egész.
Mindezt nem azért mondom, hogy megnézd. Nem fogom ajánlani, mert nem biztos, hogy tetszene. Igazából azt sem tudom, hogy nekem tetszik-e. De a címe, na a címe az egyértelműen zseniális: Låt den rätte komma in. Olyan, mint egy dal refrénje, nem?
2009. december 8., kedd
Az a vicces az egészben, hogy igazából nem is szeretem a rockabillyt. Egyszerűen csak kíváncsi voltam. Viszont a Hormonautsnak ezt a számát nem tudom megunni, naponta többször meghallgatom.
nem létező dolgot. Ráadásul szerintem ez normális. Most gondolhatod azt, hogy rám férne egy kis elmekórtani ellátás, de mielőtt elkapkodottan alkotsz véleményt, nézd meg ezt itt:
Egy Dan Anderson nevű végzős designer munkája világít a szemedbe, a Voltra nevű elektromos motorkerékpár. Illetve a 3D modellje. Mert ez egyelőre csak egy tanulmány. Sajnos.
Az eddig látottakban csupén két érdekes dolog volt: egyrészt nem volt kuplungkar a bal markolatnál és ez nem renderelési hiba, hanem azért van, mert egy villanymotorhoz nem kell váltó, tehát kuplung sem, másrészt pedig valami furcsa izé van a tank végén, illetve bocs, de hiszen tank sincsen, szóval ezt a dolgot még fel kell dolgozni egy kicsit.
Nem tudni, hogy pontosan mi is a képen látható tárgy, de hogy egy vérbeli olasz sportmotor és egy vérbeli olasz kávéfőző keresztezéséből született, az biztos. Milyen fura, hogy a tervezője ennek ellenére egyáltalán nem olasz, hanem egy meglehetősen kócos kinézetű ausztrál úr, akit a neve alapján leginkább egy IKEA katalógus borítóbelsőjére képzelnénk el, kezében az általa tervezett praktikus nyakkendőtartóval. Nos, ez a kócos úr nem tervez nyakkendőtartókat, viszont megalkotta a legdögösebb elektromos motort, amit csak el lehet képzelni. Azt a motort, ami annyira állatul néz ki, hogy ha csak két lóerős lenne és tizenöt volna a végsebessége, akkor is habozás nélkül indulnék vele a MotoGP-n. Ha létezne, ugye.
Tehát tank az nincs. Az akkumulátor elfér ott, ahol hagyományosan a motor van, mert a motor az ott van, ahol hagyományosan a lengővilla csapágya szokott lenni, és együtt leng a lengővillával, ezért aztán nem kell láncfeszítés sem, hiszen a két lánckerék távolsága mindig állandó. Majdnem olyan egyszerű ez a szerkezet, mint egy bicikli, a tervező kreativitása szabadon szárnyalhat tehát. És szárnyal is. Hátsó lengéscsillapítót például ennyire elöl még nem nagyon láttunk. Legalább is semmiképpen nem a motoron ülve.
Aztán ott az ülés. Az ülés, ami lebeg. Szinte csak azért van odafogatva azokhoz a piros csövekhez, hogy el ne repüljön valamerre. És bele van építve a féklámpa meg az index is. Na meg ott az első világítás két elfűrészelt krómcsöve azzal a pirosra festett álmechanikus konzollal. Jaj nekünk.
Az is jól látszik, hogy az akkumulátor és a motor helyzetétől a súlypont nagyon lent van, így ez a masina elképesztően jól kezelhető. Illetve lenne. Ha létezne. De hát csak egy csomó számítógépes modellen csorgatom a nyálam. Ami egyébként érintésvédelmileg aggályos egy elektromos motornál. Ja, nem.
Szóval szervusztok kispajtások, búcsúzom mára, megyek aludni, hogy azt álmodhassam, hogy van egy ilyenem.
, tehát nem hagylak a hétvégére rockabilly nélkül, és most is jó lesz, meglátod. A hallgatnivalót a műfaj legjobb olasz bandája, a The Hormonauts szolgáltatja. Imádom, ahogy ezek az együttesek nevet választanak maguknak.
Van benne egy kis steampunk-szerű, de ez egyáltalán nem punk. Legyen inkább steamabilly. Jó, nem, ilyen stílus nincs is, csak vicceltem.
Drága háztartásilag fixált Nagyérdemű, aki nem kommentálja a kiváló zenéket, csak a vasalót! Ha azt hitted, hogy megúszod a rockabillyt, akkor tévedtél. Ismeretterjesztő összeállításunk nem volna teljes anélkül, hogy ezt az Elvis nevével fémjelzett stílust egy kicsit meg ne szólaltatnánk. Most meg vagy ijedve, ugye? Nem szükséges. Tudniillik hatalmas energiabefektetéssel egészen érdekes dolgokat ástam neked elő.
Az egyik érdekes dolgot sajnos nem lehet ide beembeddálni, mert a videomegosztó oldalakon csak szörnyen rossz minőségben van fent. Kénytelen leszel tehát erről a linkről megnyitni:
Az együttes nevéről annyit, hogy amikor Elvis Presley elkezdett játszani, még nem volt neve ennek a stílusnak, ezért aztán mondtak rá mindenfélét, legelőször is azt, hogy hillbilly. Ez konkrétan az ég adta világon semmit nem jelent, ha csak azt nem, hogy dombszámlácska, de annak meg nem lenne semmi értelme. Jó, ha akarod, legyen dombgyulácska, azaz dombgyuszi, de annak sincs. A Moon Explosion pedig akár finom utalás is lehet a Galaxis Útikalauz Stopposoknak c. nagysikerű műre, de ebben azért nem lehetünk biztosak. Minden esetre jó név. És a zene is. Némileg pszihedelikus, de mint azt te már nagyon jól tudod, nincs semmi köze a psychobillyhez.
Képzeld, a másik érdekes dolgot sem lehet embeddálni, de gyakorlott kattintó lévén neked ez sem okozhat gondot:
Igen, jól láttad, volt egy villanás, amikor ez az ír hölgy egy tradícionális ír dobon, az ún. bodhránon játszotta a rockabillyt. Kész téboly. De persze nem emiatt raktam ide be, és nem is az idióta zoomolások miatt, hanem azért, mert van neki ez a rekedtes hangja. Meg ez a zenekara.
A harmadik érdekes dolgot lehet ugyan embeddálni, de ennek meg képe nincsen. Nehéz ezzel a műfajjal, na. Illetve hát. Szóval ezt egy szakoldalon találtam a rockabilly videók között, de azért ez több mint határeset, sőt. Leginkább arra jó, hogy lássuk, hogyan lett a rockabillyből rock. Mert ez az. A hetvenes évekből.
A negyedik érdekes dolog pedig attól érdekes, hogy ez a Bátor P*cs (Brave Dick) nevű banda igazából egy univerzális rockabilly transzlátor, ami azt jelenti, hogy bármit képes eljátszani ebben a stílusban, és ez itt egy példa.
Gondolom, felismerted, de ha nem, akkor most fel fogod, mert eme stilisztikai kirándulást azzal zárjuk, hogy együtt meghallgatjuk az eredetijét, amivel is visszazökkenünk a mainstream zenei világ rózsaszín, némileg ragacsos és savanyúcukorízű, ám meglepetéseket olykor azért tartogató vágányára, hogy ezzel az eklektikus képzavarral éljek. Itt mindenből a legjobbat kapod, természetesen ebből is, szóval nem panaszkodhatsz.
Ha ezt így sorban meghallgattad, akkor érdekes érzelmi hullámzáson estél át, és most olyat gondolsz, amit magad sem hittél volna pár perccel ezelőtt. Ugye?
, ezért aztán hideg és sötét. Van olyan része, ahol telente 51 napig nem kel föl a Nap. Ki lehet ezt bírni ép ésszel? Hát nem. Akkor pedig nincs min csodálkozni, amikor kiderül, hogy a Knucklebone Oscar egy finn együttes. Ezzel a videóval egyébként végre megtaláltam az Ádventhez illő zenei témát, hiszen egy messiásról szól a dal. Énekeljük tehát együtt:
Ez a zene egyfajta átvezetés a psychobillyből a punkabillybe az elmegyógyintézeten keresztül. A punkabilly pedig, na, sosem fogod kitalálni, a punk és a rockabilly keveréke, tehát abban különbözik a psychobillytől, hogy nincs benne horror.
Találd ki ezek után, hogy miről fog szólni a következő poszt.
ami inkább Halloween környékére való, nem Ádventre (de hát mit csináljak, csak nem várhatok vele egy évig), és amelyben kiderül, hogy mi is az a gondolati ív, ami titokban meghúzódik, valamint, hogy hova vezet. A kiderülés úgy fog megvalósulni, hogy meghallgatod ezt, mégpedig nagyon hangosan:
Ez a fura dolog it felent a Horrorpops volt, egy mainstreamnek nem éppen nevezhető zenei stílusban, aminek a nevét mág nem mondjuk ki, hanem előtte megnézzük a műfaj egy tipikusabb képviselőjét, a The Creepshow-t is, és majd utána. Hogy miért került ide a Horrorpops, ha van nála tipikusabb képviselője is a múfajnak? Hát azért, mert jó. Ne vitatkozz, hanem play.
Igen, ez komoly, a bluestól a nemtudommin keresztül eljutottunk addig a dologig, amit úgy hívnak, hogy psychobilly, és ami a rockabillynek, a punknak és a horrornak a keveréke. Magyarra talán úgy fordítanám, hogy patológiai rock and roll. Van benne némi inherens humor. Talán a rockabilly gyökerek miatt. A rockabilly-t ennyi évvel Elvis halála után már valahogy nem lehet teljesen komolyan venni. Jó, tudom, Elvis él, de akkor is.
Aztán itt van ez a másik szám, ez is a The Creepshow-tól, de ez már kevésbé vicces, kevésbé horrorisztikus, viszont nagyon jó. Sajnos mozgókép nincs hozzá.
Igen, jól gondolod, Péterfy Bori Vámpír című száma is psychobilly, mégpedig nem is rossz, de most nem rakom ide be, mert az genyóság lenne, lássuk be, a műfaj legjobbjai vannak itt, és hát a mi Borinknak ez csak egy kis stilisztikai kitérő volt. Mondjuk jól állt neki.
Ennyit mára a zenei közízlés mocsarának poshadt rágógumiszagú rétegei alatt megbúvó véres gyöngyszemekről. Back to Ádvent, csináljunk úgy, mintha mi sem történt volna.
Na itt az új sablon. Tetszik? Nekem igen. Feladtam a kézi HTML gyártással kapcsolatosan dédelgetett illúzióimat, nem fogom magam rávenni erre mostanság, úgyhogy letöltöttem nektek ezt. Még majd jön ide sok cucc amúgy, linkek, meg minden.
