Nagyon szeretnék egy

nem létező dolgot. Ráadásul szerintem ez normális. Most gondolhatod azt, hogy rám férne egy kis elmekórtani ellátás, de mielőtt elkapkodottan alkotsz véleményt, nézd meg ezt itt:

Egy Dan Anderson nevű végzős designer munkája világít a szemedbe, a Voltra nevű elektromos motorkerékpár. Illetve a 3D modellje. Mert ez egyelőre csak egy tanulmány. Sajnos.

Az eddig látottakban csupén két érdekes dolog volt: egyrészt nem volt kuplungkar a bal markolatnál és ez nem renderelési hiba, hanem azért van, mert egy villanymotorhoz nem kell váltó, tehát kuplung sem, másrészt pedig valami furcsa izé van a tank végén, illetve bocs, de hiszen tank sincsen, szóval ezt a dolgot még fel kell dolgozni egy kicsit.

Nem tudni, hogy pontosan mi is a képen látható tárgy, de hogy egy vérbeli olasz sportmotor és egy vérbeli olasz kávéfőző keresztezéséből született, az biztos. Milyen fura, hogy a tervezője ennek ellenére egyáltalán nem olasz, hanem egy meglehetősen kócos kinézetű ausztrál úr, akit a neve alapján leginkább egy IKEA katalógus borítóbelsőjére képzelnénk el, kezében az általa tervezett praktikus nyakkendőtartóval. Nos, ez a kócos úr nem tervez nyakkendőtartókat, viszont megalkotta a legdögösebb elektromos motort, amit csak el lehet képzelni. Azt a motort, ami annyira állatul néz ki, hogy ha csak két lóerős lenne és tizenöt volna a végsebessége, akkor is habozás nélkül indulnék vele a MotoGP-n. Ha létezne, ugye.

Tehát tank az nincs. Az akkumulátor elfér ott, ahol hagyományosan a motor van, mert a motor az ott van, ahol hagyományosan a lengővilla csapágya szokott lenni, és együtt leng a lengővillával, ezért aztán nem kell láncfeszítés sem, hiszen a két lánckerék távolsága mindig állandó. Majdnem olyan egyszerű ez a szerkezet, mint egy bicikli, a tervező kreativitása szabadon szárnyalhat tehát. És szárnyal is. Hátsó lengéscsillapítót például ennyire elöl még nem nagyon láttunk. Legalább is semmiképpen nem a motoron ülve.

Aztán ott az ülés. Az ülés, ami lebeg. Szinte csak azért van odafogatva azokhoz a piros csövekhez, hogy el ne repüljön valamerre. És bele van építve a féklámpa meg az index is. Na meg ott az első világítás két elfűrészelt krómcsöve azzal a pirosra festett álmechanikus konzollal. Jaj nekünk.
Az is jól látszik, hogy az akkumulátor és a motor helyzetétől a súlypont nagyon lent van, így ez a masina elképesztően jól kezelhető. Illetve lenne. Ha létezne. De hát csak egy csomó számítógépes modellen csorgatom a nyálam. Ami egyébként érintésvédelmileg aggályos egy elektromos motornál. Ja, nem.

Szóval szervusztok kispajtások, búcsúzom mára, megyek aludni, hogy azt álmodhassam, hogy van egy ilyenem.