ami inkább Halloween környékére való, nem Ádventre (de hát mit csináljak, csak nem várhatok vele egy évig), és amelyben kiderül, hogy mi is az a gondolati ív, ami titokban meghúzódik, valamint, hogy hova vezet. A kiderülés úgy fog megvalósulni, hogy meghallgatod ezt, mégpedig nagyon hangosan:
Ez a fura dolog it felent a Horrorpops volt, egy mainstreamnek nem éppen nevezhető zenei stílusban, aminek a nevét mág nem mondjuk ki, hanem előtte megnézzük a műfaj egy tipikusabb képviselőjét, a The Creepshow-t is, és majd utána. Hogy miért került ide a Horrorpops, ha van nála tipikusabb képviselője is a múfajnak? Hát azért, mert jó. Ne vitatkozz, hanem play.
Igen, ez komoly, a bluestól a nemtudommin keresztül eljutottunk addig a dologig, amit úgy hívnak, hogy psychobilly, és ami a rockabillynek, a punknak és a horrornak a keveréke. Magyarra talán úgy fordítanám, hogy patológiai rock and roll. Van benne némi inherens humor. Talán a rockabilly gyökerek miatt. A rockabilly-t ennyi évvel Elvis halála után már valahogy nem lehet teljesen komolyan venni. Jó, tudom, Elvis él, de akkor is.
Aztán itt van ez a másik szám, ez is a The Creepshow-tól, de ez már kevésbé vicces, kevésbé horrorisztikus, viszont nagyon jó. Sajnos mozgókép nincs hozzá.
Igen, jól gondolod, Péterfy Bori Vámpír című száma is psychobilly, mégpedig nem is rossz, de most nem rakom ide be, mert az genyóság lenne, lássuk be, a műfaj legjobbjai vannak itt, és hát a mi Borinknak ez csak egy kis stilisztikai kitérő volt. Mondjuk jól állt neki.
Ennyit mára a zenei közízlés mocsarának poshadt rágógumiszagú rétegei alatt megbúvó véres gyöngyszemekről. Back to Ádvent, csináljunk úgy, mintha mi sem történt volna.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése