Az utak értelmi képességéről

Ha azt gondolod, hogy az utak nem intelligensek, súlyosan alábecsülöd őket. Ezt a hibát egyszer már elkövette egy Arthur Dent nevű fickó az egerekkel kapcsolatban, emlékezz, annak sem lett jó vége. Jobb, ha most szépen tisztába tesszük tehát ezt a dolgot az utakkal.

Az utak - mint az köztudott - aszfalt alapú létformák, amik (vagy inkább akik, de erről majd később) magukhoz csalogatják a velük szimbiózisban élő emberi fajt, hogy azok elősegítsék a szaporodásukat. Ezt onnan lehet könnyen észrevenni, hogy az utak közelében sokkal több egyede található meg az emberi populációnak, mint az utaktól távol.

Szimbióták.

Az emberi faj elősegíti az utak szaporodását.

Az utak fejlődése az ösvényekkel kezdődött, amik az emlősökből alakultak ki az evolúció során. Az emlősök felismerték, hogy adott A és B pont összeköthető egy egyenessel és ezen az egyenesen haladva lehet a leggyorsabban eljutni A-ból B-be. A felismerést átültették a gyakorlatba, aminek az lett az eredménye, hogy bizonyos népszerű pontok között sok emlős haladt ugyanazon a nyomvonalon, és kialakultak az első ösvények. Az ösvények tehát az emlősök intelligenciájának esszenciájából jöttek létre, következésképpen az evolúció egy új, az emlősökénél magasabb szintjét képviselik. (Most felmerülhet benned a kérdés, hogy vajon a hüllők miért nem hoztak létre ösvényeket? A válasz egyszerű: a hüllők ostobák. Erről magad is megbizonyosodhatsz, ha van például egy ékszerteknősöd. Azt a kérdést is felteheted persze, hogy a halak vagy a madarak miért nem hoztak létre ösvényeket, viszont ebben az esetben te egy hüllő vagy, és jobban teszed, ha most rögtön feladod eme bejegyzés elolvasására tett, genetikailag kudarcra ítélt kísérletedet.)

Vadon élő fiatal ösvény. Egyenetlen vonalvezetése

az utak fejlődésének korai szakaszára jellemző.

Az utak evolúciójának következő állomását a rendszeresen karbantartott földutak jelentették. Ezek úgy alakultak ki, hogy az utak kifejlesztették az orvostudományt, és a természeti erők degradáló hatásából eredő betegségeik gyógyítására a természetben nagy számban szabadon előforduló embereket használták fel. A következő lépés a kővel kirakott utak megjelenése volt, míg végül elnyerték mai formájukat: létrejöttek az aszfaltutak. Ezek olyan fejlettségi szintnek felelnek meg, mintha az emberek genetikai úton módosítanák a saját testüket, hogy ellenállóbbak legyenek a betegségekkel és az öregedéssel szemben, sőt képessé váljanak az örök életre. Beláthatjuk tehát, hogy az utak az embereknél lényegesen fejlettebb létformák, technológiájuk pedig messze meghaladja az emberek által alkalmazottak színvonalát.

Kifejlett aszfaltút. Szélessége 3-25m, hosszúsága

akár a többszáz kilométert is elérheti.

Az utak alapvetően domináns lények. Nem dolgoznak, a szükséges feladatokat az emberekkel végeztetik el. Uralkodásuk mindazonáltal egyáltalán nem autokratikus és elnyomó, az embereknek munkájukért cserébe előnyöket biztosítanak, katalizálják a fejlődésüket. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy nem oldják meg teljesen az emberek közlekedését, csak elősegítik azt, így motiválják őket a saját technológiájuk fejlesztésére. Az emberek - nem meglepő módon - isteneknek tekintik az utakat, a közlekedést ezért vallásos buzgalommal gyakorolják. Az alábbi bejátszáson egy zenés szertartás részeként éppen szakrális tűzáldozatot mutatnak be az utak leghatalmasabbika, az autópálya tiszteletére.



Az utak tulajdonságai és földrajzi elhelyezkedésük között bizonyos összefüggések mutathatóak ki, bár ezek okát egyelőre nem sikerült pontosan feltárni. Ennek illusztrálására nézzük meg a magyarországi utak esetét. Az intelligencia az elme elemző és megkülönböztető képessége. Mértékének jellemzője, hogy az adott egyed milyen gyorsan képes céljai elérésére. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a magyar utak vagy kevésbé intelligensek nyugat-európai társaiknál, vagy egyfajta dekadens hajlamuknak köszönhetően nem céljuk a szaporodás. Mindkét eshetőség sajnálatos.

Egészségi állapotát elhanyagoló, dekadens magyar út.