A svédeket

mindig is szerettem. Nem, nem csak az Ikea miatt, bár lássuk be, az újratölthető kávéspohár intézménye önmagában is adhatna erre okot. A nyelvük miatt is kedvelem őket. Itt van például ennek a vámpíros filmnek a címe: Låt den rätte komma in. Mintha egy dal refrénje lenne. Meg itt a surströmming, hát nem olyan a neve, mint egy melegvízű tavai miatt közkedvelt északi fürdőhelyé, ahol a hóesésben is gőzbe burkolózva adhatjuk át magunkat az ellazulásnak? Pedig egyáltalán nem az. A surströmming egy veszélyes halkonzerv, egyes légitársaságok egyenesen terrorista fenyegetésnek vélik. De térjünk vissza a filmre. Az angol címe Let the Right One In. A magyar címe Engedj be. Nem olyan vámpíros film, mint amilyenek a vámpíros filmek szoktak lenni. Ez egy dokumentarista játékfilm egy 12 évesnek látszó vámpír lány és egy valóban 12 éves fiú kapcsolatáról. Az egészben az a legszörnyűbb, hogy sokszor teljesen valószerű. Nem az van, hogy ülsz a moziban és kívülről nézed a filmet, hiszen vámpírok nincsenek, hogyan is érinthetne ez téged, hanem az van, hogy belül vagy a történetben és elhiszed. Vannak benne gyomorforgató dolgok. Meg vannak benne kedvesen ügyetlen dolgok is. Mindez egymás mellett. Az egyik percben még a tejszőke Oscar orra folyik a mászóka előtt premier plánban, a másikban meg egy savtól félig lukacsosra mart fejben gyönyörködhetünk. Ráadásul a hagyományos mosóporokkal vámpíros filmekkel szemben itt nincs pozitív főhős, aki rendet tesz, sőt, igazából nincs egyetlen normális ember sem, mindenki sérült, ki így, ki úgy. És közben olyan valószerűek. Olyan valószerű ez az egész.



Mindezt nem azért mondom, hogy megnézd. Nem fogom ajánlani, mert nem biztos, hogy tetszene. Igazából azt sem tudom, hogy nekem tetszik-e. De a címe, na a címe az egyértelműen zseniális: Låt den rätte komma in. Olyan, mint egy dal refrénje, nem?